Valentin-nap máshogy: három romantikus úti cél Európában

Középkori hangulat: GENT

Gent (vagy Ghent) olyan, mintha Bruges visszafogottabb, élhetőbb testvére lenne. Februárban különösen szép: kevesebb turista, párás levegő, lámpafény a macskakő felett. A csatornák mentén futó Graslei és Korenlei házsorai a város legismertebb részei, esti és nappali megvilágításban is fotogének, és kifejezetten jól működnek egy közepesen hosszú sétához. Innen pár perc a Gravensteen, a város közepén álló középkori vár, ami belülről is bejárható a történelem iránt érdeklődők örömére. 

A kulturális tengely másik fontos pontja a Szent Bavo-székesegyház, ahol Jan van Eyck híres Genti oltára található; még azoknak is emlékezetes élmény, akik nem kifejezetten múzeumlátogatók. Ha tovább mentek, a Belfort tornyából jó rálátás nyílik a város szerkezetére, a templomtornyok és csatornák rendszerére. Múzeumfronton a MSK (Museum of Fine Arts) és a STAM várostörténeti múzeum kínálnak színvonalas kiállításokat Gent múltjáról és jelenéről.

A város gasztronómiailag is erős: sok a jó söröző, a klasszikus belga konyhát vivő étterem és a modern bisztró, különösen a belváros és a diáknegyed határán. Estére biztos befutóként ajánlható a csatornaparti fényinstalláció, amely egyedi látvánnyal vezet végiga főbb épületeken. Gentben kevés a romantikus sallang, annál többb a jól kitalált városi esemény. Februárban mindez kevesebb tömeggel jár, ami praktikus előny: könnyebb bejutni, leülni, elidőzni. Igazán hálás úti cél.

Határváros: TRIESZT

Trieszt mindig is egy kicsit kívül állt mindenen. Olasz, mégis közép-európai; tengerparti, mégis melankolikus. A város szövete rögtön elárulja, miért lóg ki Olaszországból. A történelmi központ tengelye a Piazza Unità d’Italia, Európa egyik legnagyobb tengerre nyíló főtere: hatalmas, szellős, szinte túlméretezett, különösen februárban, amikor nincs tele. A kikötőpart mentén futó Molo Audace jó végpont egy hosszabb városi keringéshez, főleg szelesebb napokon.

Trieszt egyik legerősebb sajátossága a kávéházi kultúra. A történelmi kávézók (mint a Caffè San Marco vagy a Caffè degli Specchi) mindmáig élő terek, ahol a helyiek újságot olvasnak, beszélgetnek, dolgozgatnak. A város irodalmi kötődései (James Joyce trieszti évei, Italo Svevo regényei) alternatív útvonalakkal szolgálnak. A város fölé magasodó San Giusto-domb adja Trieszt történelmi magját: a katedrális és a vár szolgáltatják a látványosságot. Innen lefelé haladva egymásba érnek a monarchiabeli paloták, széles sugárutak és keskenyebb mellékutcák, amelyek sokkal inkább Közép-Európát idézik, mint a klasszikus olasz városokat. 

Ha kimozdulnátok a belvárosból, a Miramare-kastély jó félnapos célpont: tengeri panoráma, park, letisztult terek. Nem zsúfolt, nem harsány, inkább ráerősít Trieszt alapélményére. Összességében a város akkor működik igazán, ha nem „kipipálni” akarjátok, hanem bejárni: főterek, kávéházak, kilátópontok és parti séták ritmusában. Tegyétek otthonossá!

Flamenco télen: GRANADA

Már az első sétán érződik, hogy a dél-spanyol város szerkezete rétegekből épül fel. A legmeghatározóbb jelenléte az Alhambra erődítménynek van, amely állandó viszonyítási pontunk lesz: a város számos pontjáról látható, árnyéka fizikailag és szimbolikusan is rávetül Granadára. Az Alhambra palotái, kertjei és udvarai önmagukban félnapnyi felfedezést biztosítanak.

A történelmi városrész, az Albaicín, szűk sikátoraival, lépcsős utcáival és váratlanul előbukkanó tereivel egészen más tempót diktál. Itt nincs egyenes vonalú haladás: eltévedni szinte kötelező. A negyed kilátópontjai (különösen a Mirador de San Nicolás) a tiszta, hideg időben is igazán csábítóak, hiszen a távolban a Sierra Nevada örök kontúrjai keretezik a látképet. Granada déli oldalán a Sacromonte barlanglakásai és flamencohelyei mutatják a város sűrűbb, földközelibb arcát. A flamenco itt nem színpadias folklór, hanem feszes, intim műfaj, amely közelről hat igazán. A belvárosban mindehhez jól illeszkedik a tapas-kultúra: sok helyen az ital mellé automatikusan érkezik valami kis étel, így kevés szervezéssel, sok spontán megállóval is biztosan jól lakunk.

Granada is akkor lesz szép ajándék, ha hagyjátok, hogy a város vezessen: palotákból sikátorokba, kilátópontokból zsúfolt bárokba, a csendből a zajba. Nem finomkodó hely, hanem karakteres és következetes: Valentin-nap környékén pedig különösen jó terepe annak, ha a kapcsolatotokban új inspirácókra vagytok éhesek. Nyissatok ki erre a csodára!

Fotók: Unsplash

KAPCSOLÓDÓ

>> Maszkok mögött: Velence könyvekben elmesélve

>> Kovács Patríciával folytatódik az Anna Grand Hotel és a GLAMOUR közös sorozata