Nincs hó. Mi lesz a sípályákkal?
2023.02.05 - Balatonica
Meglepő módon a héten esett némi hó. A téli csapadék átlagmennyisége persze így is elenyésző, és évről évre kevesebb. Az európai sípályák hóágyúkkal és műhóval vészelik át a síszezont. De mi lesz velük, ha már ezekhez a pótmegoldásokhoz is túl enyhe az idő?
Nyilván emlékeztek, hogy a 2022-es Karácsonyt szinte tavaszias napsütésben ünnepeltük. A január aztán hozott mindenféle időjárási jelenséget a puttonyában, a legkevésbé talán havat. Az első februári hétvége pedig a szélviharokról marad emlékezetes. A síszezon egyre kevésbé értelmezhető ilyen éghajlati változások között. Vajon mit hoz a jövő a síparadicsomok számára?
Az amerikai WIRED online magazin utánajárt a kérdésnek, tőlük idézünk az alábbiakban. A nem elegendő természetes hó egyáltalán nem új jelenség. A hóágyút 1950-ben szabadalmaztatták, az 1970-es évekre pedig világszerte elterjedt a műhó alkalmazása. Az új probléma abban áll, hogy már ezen berendezésekhez sincs megfelelően hűvös idő. Ahhoz, hogy tartós legyen a sípályákat befedő hótakaró, egyfolytában mínusz 10 és 1 fok között kellene tartani a hőmérsékletet, de erre még nem találtak ki hatékony technológiát.
Sípáya épül az észak-olasz Cortina d’Ampezzoban
A 2022/2023-as téli szezonban lényegében két olyan decemberi hét volt, ami alkalmassá tette a pályákat a síelésre. Csakis azok a síövezetek tartottak nyitva, akik időben készültek mentőötletekkel. A Svájci-Alpokban megbújó Laax település a felkészültebb közé tartozik: a pályák mentén felszerelt 430 hóágyú megállás nélkül dolgozott abban a két hétben. Kérdés ugyan, hogy meddig tartható fenn egy ilyen működés, tudván, hogy 2 köbméter hó előállítása egy teljes családi háztartási napi energiafelhasználásával egyenértékű. A műhó rengeteg vizet fogyaszt, miközben eleve fogynak a készletek, nem beszélve az elszállt energiaárakról.
Egyébként hogyan is működik? A levegőbe kilőtt vízcseppek már a földet érés előtt megfagynak, sőt, a levegőben szálló vízpárát is maguk köré fagyasztják, emiatt az eredmény sűrűbb a természetes hónál, a későbbi esőzéseknek is jobban ellenáll. A gépezet egyetlen szépséghibája, hogy fagypont alatti hőmérsékletre és száraz időjárásra van hozzá szükség. Ehhez képest egyre melegebbek a telek, a csapadék eloszlása pedig teljesen kiszámíthatatlanná vált. A svájciak mázlija, hogy náluk még vannak magasabb hegycsúcsok, ahol sosem olvad el a hó, mostanra viszont oda csődül az összes síelő, így egyre tömöttebbek a még hozzáférhető pályák.
2 km-nyi toboggan szánkózás Oslóban
De tényleg ez a legsürgetőbb világprobléma? Annyi biztosan tudható, hogy az ideális síelésélményt garantálni képes síüdülők szép lassan visszaszorulnak olyan országokba, mint Norvégia, Japán vagy Észak-Amerika. A félelmeket az táplálja, hogy akkor mégis mihez kezdenek magukkal Európa klasszikus sídesztinációi, például az Alpok országai? Erre mutat példát a franciaországbeli Pays de Gex település, ahol az 1700 méternél alacsonyabb magaslatok eleve reménytelenné tették az idei hókérdést. A sportüdülő üzemeltetői fogták magukat és áthangolták a szezonális ajánlatokat a megváltozott időjárási viszonyokra. Az oda utazók mostantól a hegyikerékpározás, a siklóernyőzés vagy a pónitúrák közül tudnak választani, valamint beüzemelték a toboggan szánkópályát és nyitottak egy látványos drótkötélpályát.
Forrás: Wired, Fotó: Unsplash
KAPCSOLÓDÓ
>> KORA TAVASZIAS IDŐBEN KARÁCSONYOZHATUNK
>> A FEHÉR KARÁCSONY MÍTOSZÁNAK NYOMÁBAN
