Miért tűntek el ezek az egykor népszerű ételek?

Cornwalli karfiol

A régi cornwalli karfiol nem az ízéről volt híres, de volt egy előnye a többi fajtával szemben. A zöldség ellenálló volt a gyűrűfoltnak (ringspot) nevezett pusztító növényi vírussal szemben. Az 1940-es években az európai termelők elkezdték lecserélni az Old Cornish karfiolt egy francia fajtára, amelyre több vevő akadt, így a helyi fajta az 1950-es évekre kihalt. Ennek eredményeként azonban a gyűrűfoltosság megtizedelte a karfioltermést Nagy-Britannia bizonyos régióiban.

Taliaferro alma

Thomas Jefferson a Virginia állambeli birtokán, Monticellóban termesztett almát. Taliaferro annak a családnak a neve, akik nyugatiként legkorábban betelepültek erre a vidékre. Az unokájának írt 1814-es levelében Jefferson azt mondta, hogy a kis gyümölcs kétségtelenül az általunk ismert legfinomabb almabort eredményezte, és jobban hasonlít a borhoz, mint bármely olyan likőrhöz, amelyet valaha kóstolt. Bár úgy gondolják, hogy az alma a birtok hírneves gyümölcsösével együtt elveszett, egyes kertészek még mindig reménykednek a túlélésében – de mivel kevés írásos anyag áll rendelkezésre a gyümölcsről, valószínűleg akkor sem tudnánk azonosítani Jefferson almáját, ha megtalálnánk azt.

Ansault körte

A franciaországi Angers-ban termesztették először 1863-ban, és ízletes húsa miatt sokáig nagyra értékelték. A szabálytalan alakú fák és a kereskedelmi gazdálkodás térnyerése hozzájárult a gyümölcs pusztulásához. Az Ansault körtefákat nem volt praktikus a nagy gyümölcsösökben termeszteni és a kereskedelmi gazdálkodók amúgy sem voltak hajlandóak időt vesztegetni a kényesebb fajtákra, amikor más, egyszerűbben tartható körtefajták is elérhetőek voltak. A faiskolák abbahagyták a körte termesztését, és a 20. század elején eltűnt.

Az egyedibb ízű zöldség-gyümölcs változatok elherdálása mellett még sajnálatosabb, hogy rengeteg állatfaj is kipusztult, nagyrészt a túlvadászat, a túlfogyasztás miatt, illetve az éghajlati-környezeti változások következtében. A leghíresebb példák a mammut, a tengeritehenek, az óriásalka, az amerikai ősbölény és a dodó kacsa. Utóbbi hanyatlása egészen sokkoló: a holland telepesek 1640-ben költöztek a dodók természetes élőhelyére, Mauritiusra, és a beszámolók szerint a szelíd madarak barátkozni szerettek volna, mire a tengerészek és háziállataik (kutyák, majmok) erőszakkal leöldösték őket és elvették a tojásaikat, mígnem a kacsák 1690-re már teljesen ki is pusztultak. Tudósok jelenleg azzal kísérleteznek, hogy DNS-maradványokból újraélesszék a dodókat. Természetesen ennél jóval több olyan növény- és állatfaj tűnhetett fel és el az emberi történelem során, amelyeknek már a nevére sem emlékszünk. Tanulság: becsüljük meg a természetes élelemforrásainkat és bánjunk velük kíméletesen!

Forrás: Mental Floss, Fotó: Unsplash

KAPCSOLÓDÓ

>> KESZTHELYI LEPKE-TÚRA FÉLEZER RÉSZTVEVŐVEL

>> MINDEN EDDIGINÉL MÉRETESEBB BALATONI PONTYOT FOGTAK