Chriss Ronson exkluzív: „Ez egy óriási önismereti út”
2024.01.22 - Szalontai László - Hegedüs Róbert
Horváth Krisztián, azaz Chriss Ronson nevét olyan fesztiválokon ismerhette meg a közönség, mint a berlini Love Parade, a brit Creamfields, a Summer of Love, vagy a prágai Hradhouse. A világ élvonalába tartozó DJ és producer, igazi közönségkedvenc. Súlyos betegségéről és rendíthetetlen élet- és munkakedvéről egyaránt őszintén mesélt nekünk.
Chriss, hogy vagy mostanság?
Köszönöm, mondhatni egész jól. A jó dolgokra fókuszálok és így jól. :)
Ezt jó hallani! Már csak azért is, merthogy az elmúlt hónapokban többször olvashattunk az egészségügyi állapotoddal kapcsolatban rossz híreket. Bevallom, döbbenettel láttuk a sorokat. Kérdezhetünk erről?
Persze, nem titkolom. Májusban egyik nap egy rosszullét miatt kénytelen voltam meglátogatni a sürgősségi osztályt, amikor is közel 40 fokos lázzal estem be, alig kaptam levegőt, egyszóval nem voltam jól. Mint utólag kiderült egy erősebb felső légúti fertőzéssel küzdöttem. Majd egyúttal, ebből a betegségből kifolyólag derült fény arra, hogy egyébként elég súlyos daganatos beteg is vagyok (bumm a fejbe). A sokkoló diagnózistól pár napra magamba zuhantam, hirtelen teljesen szétestem, kerestem önmagam, nem volt jó. Majd szépen lassan lépésről lépésre összeszedtem a gondolataimat. Nyilvánvalóan eleinte teljesen tanácstalan voltam, folyton az járt a fejemben, na most hogyan tovább? Aztán elkezdtem érdeklődni a betegségem iránt, utánaolvasni, belekapaszkodni az érzéseimbe, az orvosoktól kapott információkba. Vettem egy mély levegőt, megráztam magam, felállítottam egy koncepciót és elindultam egy számomra ismeretlen, egyben izgalmas úton. De hogy tényszerű is legyek: túl vagyok egy komoly műtéten, a műtétet követően kiderült, hogy több áttét is kialakult a nyirokrendszerben, így sajnos egy hosszadalmas és fájdalmas időszak következett, ami még javában tart most is. Amióta kemoterápiás kezeléseket kapok, egyre több és több a gyógyszer, meg a fájdalom, és ez próbára tesz minden téren. Összeségében fejben rendben vagyok, azt gondolom, tisztán látom a feladatomat, így ezzel nincs gondom. Leginkább a fizikai fájdalom része visel meg, az viszont egyre jobban. A problémát holisztikusan élem meg, hiszem, hogy ahogyan be, úgy kifelé is vezet út, csak rá kell találni. Ennek megfelelően igyekszem élni a napjaimat.
A mosolyodból, jelenlétedből árad az erő és a pozitivitás. Szerinted mindaz, ami történik most veled, hogyan alakítja az élethez és a munkádhoz való hozzáállásodat?
Talán a legfontosabb: honnan fogod meg a dolgot. A saját magam hitrendszere értelmében egy betegségre nem szabad ellenségképet vizionálni. Én úgy gondolom, hogy minden betegség a saját lelkületünk kivetülése, egy egészségügyi jelzőlámpa, ha úgy tetszik. Több fázison megy keresztül az ember, míg ideérkezik. A lelkünk kellőképpen megbetegszik ahhoz, hogy már fizikai síkon mutatkozzon a probléma. Többnyire nem figyelünk, vagy épp képtelenek vagyunk változtatni valami fájdalmas élethelyzeten, így a szorongás, a stressz ide vezet. Az ember egy csodálatos műszer, ami képes jelzést adni, csak olvasni kell a sorok között. Én magam a betegséget erről az oldalról közelítem meg, ebben óriási személyiségfejlődési lehetőség rejlik. Hitem szerint nem szabad elhagyni a józan gondolkodást, sajnáltatni magam, hogy miért pont velem történik, és hasonló kérdéseket mantrázni. Igyekszem magamat fitten tartani, a kemokezelések mellékhatásait kordában tartani. Nem könnyű, sőt kifejezetten nagy feladat, de inspiráló is számomra, meg tudom-e csinálni, vagyok-e elég tudatos és erős. Tehát a kérdésedre a válaszom: a mosoly őszinte, még ha úgy is tűnik, hogy a helyzet nem pont kedvező ehhez. És hát nem győzöm elégszer megköszönni a páromnak, a közeli barátoknak, a távoli ismerősöknek, haveroknak és a követőimnek a rengeteg szeretetet, ami természetesen nagyon nagy hatással van rám. Sok-sok fantasztikus ember vesz körül. :) Köszönöm!
Másoknak is erőt adhat a hozzáállásod, jól látod a helyzetet. Mit tanít még neked ez a betegség? Mit jelent a személyiségfejlődésed?
Az biztos, hogy ennek a betegségnek komoly hatása van az életemre, az elmúlt hat hónapban gyakorlatilag minden így vagy úgy, de megváltozott bennem és körülöttem. Leginkább a magamba vetett hitem, az önmagamhoz való közeledés, a testem iránti alázat is felerősödött bennem. Értem ez alatt a táplálkozást, a minél stresszmentesebb napokat. Ez egy óriási önismereti út, amit ha jól élsz meg, akkor nagyon klassz fejlődés.
Összeegyeztethető a szakmád, az éjszakai meló az egészségügyi állapotoddal? Vagy pont ebből merítesz erőt a küzdelemhez?
Egy ilyen élethelyzetben az ember mérlegel, fontossági sorrendeket állít fel. A zene mindig életem legfontosabb alkotórésze volt, ez most is így van. Az immunitás miatt azonban nagyon oda kell figyelni arra, hogy minél kevésbé tegyem ki magam egy esetleges járványnak, éppen ezért csak 1-2 számomra kecsegtető fellépést vállalok el. A kemokezelésektől a testem néha fáradt, így ez idő alatt nem tudok másra koncentrálni, csakis önmagamra. Ilyenkor a pihenés, küzdés az elemekkel, a mellékhatások átvészelése a dolgom. Magyarán ebben az időszakban kevésbé ideális a klubélet számomra, ezáltal más elfoglaltságot kellett találnom, ami a zeneírás lett. Persze, azt nem bírom ki, hogy teljesen háttérbe vonuljak, néha piszok jól esik lejátszani egy szettet, emberekkel találkozni, szívni magamba a közönségből áradó energiát. Látni a boldog embereket a tánctéren, kijátszani magamból a lelki dolgokat. Pályafutásom kezdete óta ez a legnagyobb gyógyszer, nagy szükségem van rá. Amennyiben az egészségi állapotom megengedi, ritkán felbukkanok itt-ott, a kezelések végéig biztosan így lesz.
Mit javasolsz azoknak az olvasóknak, akik hasonló cipőben járnak? Téged mi segít ezen az úton?
A hitem, az élni akarásom, a testem iránti alázat, a környezetem, az orvosok… nagyon összetett ez az út. Hallgass a szívedre és az eszedre, mikor melyikre van nagyobb szükség. Óvatosan kell azzal is bánni, hogy ki mit mond, mit javasol, mivelhogy egyéni utak vannak. Őszintének kell lennünk magunkhoz, mire vágyunk, mire nem, ami az egyiknek bevált, az a másiknak nem biztos. Ami neked jól esik és boldoggá tesz: ezt az állapotot javaslom. Csak azt szabad enni-inni, élni, stb. Legalábbis én ebben hiszek.
Kétségtelen, hogy jelen pillanatban a legfontosabb, hogy felépülj és magadra koncentrálj. A zene gondolom a te életedben is gyógyító szerepet tölt be. Mit hallgatsz jelenleg a legtöbbet?
Ez egészen változó, talán a legtöbbet a Cafe Del Mar Ibiza rádiót, sokat hallgatom a Balatonicát, van amikor YouTube videókat nézek/hallgatok, van olyan is amikor totál elrugaszkodom az elektronikus zenéktől és hip-hopot hallgatok. Változó.
Ha már megemlítetted a rádiónkat, a Balatonicával tavaly kerültél kapcsolatba. Azóta elindult a Soundscape saját műsorod, amiben egy olyan arcodat mutatod be a hallgatóknak, amit csak itt hallhatunk. Hogy jött az ötlet és milyen stílust takar pontosan a Soundscape?
Jelenleg az egyik zenei szerelem projektem. Ennek rövid sztorija, hogy évek óta karácsonykor posztoltam egy downtempo/chill mixet a régebbi idők zenéiből, ez egyfajta hagyomány lett nálam. Ebből is adódik, hogy mindig is nagyon szerettem a nyugis, szofisztikált zenéket. Állandóan gyűjtöm a relax zenéket. Van erre létrehozott folderem, ahova mindig pakolom be a jobbnál jobb trackeket. Ez idáig leginkább a platform nem volt meg ehhez, így hát különösen boldog vagyok. Még tavaly, Rizkid barátomnak köszönhetően, lehetőségem nyílt a rádió vezetőségével megismerkedni és néhány beszélgetés alatt meg is álmodtunk ezt a közös műsort. A zenei arculat rám lett bízva teljesen, de nyilván a rádió stílusát tekintve a vonal adott, ezen belül kellett találnom magamnak egy stílust, ami azt gondolom meg is lett. Egy olyan hangulatú műsort szerettem volna megvalósítani, ami nem a megszokott mixeim egyike, így álmodtam meg a Soundscape downtempo sorozatot. Ebbe bármi belefér, ami elektronika, ami tetszik, csak ne legyen több 110bpm-nél. A fő jellemzője nyilván a lassúság és a minőségi lounge, beach, relax stílus. Ez a havonta jelentkező sorozat olyan zenei élményt nyújt, amivel csak itt találkozhattok tőlem, ebben az egy órában egy egészen más szelekciót állítok össze, mint amit klubokban vagy egyéb más műsorokban játszom. Érdemes belehallgatni, ha valaki csípi a különlegesebb elektronikát.
Említetted, hogy tele vagy tervekkel. Párat elárulsz nekünk? Milyen területet (dj, producer) erősítenél a jövőben?
Különleges időszakomat élem, most inkább a zeneírás felé hajlok. Dolgozom új dalokon, saját kiadóban is gondolkodom újra, természetesen dj fellépéseket is szívesen vállalok olykor-olykor. Várható 1-2 együttműködés is, szóval van még bőven feladatom.
Manapság milyen stílusú zenéket játszol? Merthogy akárhányszor hallgatok tőled mixet, mindig picit más. Persze, a rád jellemző finomságok mindig jelen vannak.
Nem tudom és nem akarom magam korlátozni, annyi jó zene van és stílus. Én mindig az adott rendezvényre készülök fel és az sem mindegy, kivel játszom együtt aznap este. Ebből adódik, hogy mindig más. Azonban most kezdek ismét a house stílus felé húzni, csak sajnos ez Magyarországon kevésbé működő műfaj. De továbbra is maradok nyitott mindenre, szórakoztatni szeretném a közönséget.
Csak egy rövid kérdés erejéig visszakanyarodhatunk arra, hogyan kerültél a zenével kapcsolatba? Azoknak az olvasóknak a kedvéért, akik kevésbé járatosak a klubélet történelmében.
Nagyon szívesen beszélek erről. Pici korom óta kaptam az impulzusokat az én drága édesapámtól. Az ő döngetős funky kazettáit hallgattam, amiket az akkori dj-k rögzítettek neki. Aztán '92 tájékán jött az érzés, hogy én dj akarok lenni, és ezért meg is tettem mindent. Kerestem a lehetőségeket, hogyan tudnék odaférkőzni az akkori menő Ikarusz Disco rezident dj-hez. Sok időmbe telt, de odaértem végül. :) Aztán addig-addig sündörögtem a közelében, hogy az idő múltán már lemezeket rakhattam fel a buli végén, óriási élmény volt. Ott végleg el is dőlt, hogy mi az utam. Innentől jöttek a lehetőségek szépen lassan, majd jött az áttörés a Club Speedel, BPM Keceli rezidenciával, majd a 2000-es évektől a Home, Pacha, Flört, Stúdió, Dokk, fesztiválok, nemzetközi fellépések. Klassz időszak volt, ekkor minden frissnek számított, könnyebb volt újat mutatni.
Ha már itt tartunk, elkanyarodhatunk arra, hogy mi volt akkoriban más, hogy ti magyar Dj-k, itthon nagyobb tömegeket mozgattatok meg, mint manapság a globális hírnévvel rendelkező Dj-k?
Minden! Akkoriban a külföldi fellépők sem utaztak ennyit körös-körül a világban. A 2000-es években kezdődött úgymond a haknizás, ekkoriban indultak útjukra a dj-k. Egyáltalán nem volt jellemző az, ami mostanság egyértelmű. Hosszú éveken át havonta egy, maximum két rendezvény volt országosan, ahol külföldi fellépők is játszottak (persze a hazai dj-k mellett). Budapesten kívül nagyon kevés városban lépett fel külföldi fellépő, csak néhány nagyobb vidéki szórakozóhelyen volt erre alkalmas helyszín. Így hát többnyire hazai meghívott vendég dj-k léptek fel, ide tartoztam én is. ’96-tól nagyjából 2010-ig a hazai ismert dj-k is megtöltöttek egy-egy több ezer fős helyszínt. Manapság sajnos ez szinte lehetetlen, legalábbis ebben a műfajban biztosan. Azonban nem is szabad hasonlítgatni a múltat a jelennel, úgy gondolom, ez útvesztő. A jelenre kell fókuszálni, megtalálni a műfaj szépségét. A mai időkben dúskálunk a jobbnál jobb nemzetközi fellépőkben, a közönség mondhatni válogathat a szuper jó bulik közt és ez baromi jó. Ami talán aggasztó itthon, hogy Budapesten kívűl ez a műfaj, illetve a klubélet sajnos kipurcant. Ha országosan nézzük, alig maradt olyan helyszín, ahol működik az elektronikus zene. Rengeteg klub bezárt, kevés olyan város maradt, ahol az undeground zenei rendezvényeknek van közönsége. Leginkább Budapesten zajlik az élet, itt viszont szuper bulik vannak hétről-hétre. Kérdés, ez az irgalmatlan infláció meddig tartható? Olyan szinten emelkedtek a költségek, ezzel együtt a belépő és minden más is, hogy kezd luxus számba kategorizálódni a szórakozás.
Igen, ezt érzékeljük mi is sajnos. Az elmúlt években nagyon sokat felléptél a Halászbástyán, mondhatni a nevedhez köthető. Mesélnél nekünk erről? Sajnos mi még nem jutottunk el, mert mindig sold out és lemaradtunk róla. A képekből és a jegyfogyásból kiindulva, Budapest egyik legkülönlegesebb rendezvénysorozata.
A Halászbástyához fogható történelmi épület egész Európában kuriózum. Boldog vagyok, hogy immáron idén lesz negyedik éve, hogy a rezidenciámnak tudhatom. A Halászbástya egy alkalmi hely. A hétköznapokban egy prémium kategóriás étterem, ahová nem csak a pazar kilátás miatt foglal helyet az ember, a gasztronómiai élmény is nagyon magas színvonalú. Három éve, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy megismerkedjek a vezetőséggel, még nem voltak ott elektronikus események, megismerkedésünk apropóján közösen álmodtuk meg a rendezvénysorozatot. Majd csatlakozott Kriko, a Cinema Hall brand megálmodója és a Budapest Calling, így alakult ki a koncepció. Nagy elismerés, hogy felfigyelt ránk a Sziget is, amire különösen büszkék vagyunk.
Az elmúlt két évben közösen szerveztük meg a Sziget különleges VIP eseményét az ott fellépő világsztárokkal. 2023-ban a Miller sör kiemelt eseménye is nálunk került megrendezésre, nem kisebb világsztárral, mint Hot Since 82 vendégszereplésével. Őrületes bulik vannak, gyertek el mindenféleképpen! A nyitó eseményre a vendégeim vagytok! :)
Chriss, nagyon köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál! Ha jól tudjuk, eddig csak nekünk beszéltél ezekről a személyes ügyeidről ilyen mélységben, ez külön öröm és megtiszteltetés számunkra.
KAPCSOLÓDÓ
>> IBIZA FUSION PARTY A KOPASZIN AUG 19-ÉN
