Gelka: „A zenélés segít lekapcsolni magam a rendszerről”
2024.03.29 - Szalontai László - Hegedüs Róbert
Kürti Csaba (Sergio) és Dömötör Sándor (Alex) 2003-ban hívta életre a Gelka projektet: az első megjelenésük rögtön egy Café del Mar albumon landolt. Az utóbbi időszakban Kürti Csaba egy személyben, alkalmi együttműködésekkel viszi tovább a brandet. Őt kérdeztük az új albumról, zenei hatásokról, a Spotify és az AI hatásáról a zeneiparban, a zene jövőjéről. Nagyinterjú.
Mesélj a nemrég megjelent új albumról! Miből merítettél inspirációt, és miben más ez az album, mint az előzők?
Szerintem az eddigi albumok közül talán a Connection a legpuhább, a legtöbb ambient elemet tartalmazó anyag. Nyilván mindegyik LP más valamennyire, de egyébként a korábbiakhoz hasonlóan itt is az volt a cél, hogy szélesebb zenei skálát öleljen fel. Szerettem volna felvonultatni minél több olyan stílust, ami közel áll hozzám. Végül oda futott ki a dolog, hogy downtempo, chillhop és house is megfér egymás mellett a lemezen, de közben mindegyiknek az atmoszféráját ambienttel színeztem meg.
Az egyik általános zeneipari szabály, hogy akkor lehet a legnagyobb sikereket elérni, ha valaki hosszú távon, nagyon konzisztensen megmarad egy fajta hangzásnál. Sok esetben ez a közönség elvárása miatt van. Ezért is lehet egy csomó előadónál azt érezni, hogy ugyanazt ismételgeti körbe-körbe. Szóval talán kicsit a saját ellenségem is vagyok, de egyszerűen nem szeretném megunni önmagam, úgyhogy igyekszem mindig valamennyire mást csinálni.
Amikor belekezdtem az új lemezbe, az egyik fő inspiráció leginkább az volt, hogy vettem egy új virtuális zongorát, amit Ólafur Arnalds fejlesztett. Annyira beleszerettem a hangzásába, hogy fontos szerepet akartam adni neki a lemezen. Döntő többségben a zongora a malter, az összekötő háttéranyag a számokban, legtöbbször a zongoratémák és effektek vázára építettem fel a többi elemet. Mondjuk ez a koncepció később kissé fellazult, ahogy egyre több közreműködő került be a képbe, és elkezdtek elterelni más irányokba. Viszont kifejezett jó dolog más perspektívából hatásokat kapni. Hozzávetőleg egy év munka kellett a lemezhez, de van rajta pár olyan szám is, ami régóta hevert a fiókban. A Fortebával közös Hiraeth nagyjából 4 évvel ezelőtt készült el, és igazából fogalmam nincs, hogy miért maradt le a 2021-es Particles LP-ről. Viszont nagyon örülök, hogy most megjelent, mert mostanra már túl van a 2 milliós lejátszáson az Apple Music-on. Az Afternoonon vacilláltam pár évig, nem voltam benne biztos, hogy milyen legyen a végleges verzió, de szintén jó döntés volt kihozni, amit megerősített bennem, hogy játszották párszor a BBC Radio 1-en.
Mesélnél pár szóban azokról is, akikkel együtt dolgozol a stúdióban? Forteba, Marcel, Natalie Holmes... Hogyan, hol és mikor találtatok egymásra?
Sam Brookes ajánlotta figyelmembe Natalie-t, amikor az egyik számából töltött fel egy covert az instájára. Sam volt a Fortebával közös lemezünknek, a Particles-nek a vezető énekese. Jó barátságban van Natalie-val, úgyhogy megkértem, kössön össze minket. Natalie egy angol folk énekes-dalszerző, játszik gitáron, zongorán, plusz még hangmérnök és producer is egyben. Nagyon tehetséges, jó fej, és van már pár elég komoly sikere. Többek közt Above & Beyond énekesnője volt egy ideig, csinált velük egy elég masszív turnét. Mindenképp azt szerettem volna, hogy ő legyen a Connection albumnak az egyik fő közreműködője, és szerencsére neki is tetszett az ötlet, hogy csináljuk együtt több számot. Elképesztően profi, nemcsak nagyon magas minőségen dolgozik, hanem gyorsan is. Szövegei mélyek és személyesek, nagyon tudtam azonosulni velük.
Azt hiszem Marcelt és Fortebát nem kell bemutatni a hallgatóitoknak, de ha esetleg valaki nem ismerné őket, akkor Marcel az ezredforduló környékén Yonderboi mellett talán a másik legfontosabb elektromos zenei előadónak számított. Az első hazai producerek között volt, akik igazán komoly külföldi sikereket értek el. Elég hosszú ideig inaktív volt, de mostanában szerencsére új zenéken dolgozik. Forteba meg az elmúlt 20 évben a nemzetközi deep house világban tette le elég erőteljesen a lábnyomát, de egyébként az ő zsenialitása abban is rejlik, hogy minden stílust szinte pillanatok alatt tud adaptálni.
A Gelka projektet 15 évig ketten csináltuk Alex-szal, és Marcel első nagylemeze még Alex stúdiójában készült anno 98-ban, szóval vele ott találkoztam először. De barátságot akkor kötöttünk amikor interjút készítettem vele a Freee magazinhoz, mert egy ideig hobbiból írogattam cikkeket magazinoknak. Ha jól emlékszem Fortebával is a Freee-n keresztül ismertük meg egymást kb. 20 éve, aztán hosszú ideig csak kereszteztük egymás útjait. Végül 2017-ben kezdtünk el együtt DJ-zni, majd pár évre rá közösen zenélni. Nem olyan régen hárman is elkezdtünk együtt dolgozni a Faunabeats side-projekten, ezen a néven instrumentális hip hop-okat adunk ki néha-néha. Valószínűleg tánczenéket is fogunk megjelentetni, de azt megint egy újabb alias alatt.
Érdekelne még, hogy kikből áll a fix csapat, és hogyan dolgozik össze ez a csapat: hol van most a stúdiótok, hogyan zajlik a stúdiómunka?
A zenéket egyedül csinálom, hacsak nincs valami közreműködő a dologban. A stúdió a szobámban van, nem foglal túl nagy helyet, egy számítógép, egy zongora billentyűzet meg egy kontroller az egész. Nekem ez bőven elég. A munka általában úgy zajlik, hogy mindennap leülök a gép elé, játszogatok ezt-azt a zongorán és ha valami megtetszik, akkor azt az ötletet továbbfejlesztem. Általában az akkordokat találom ki először, és arra kezdek el felépíteni egy ritmusképletet dobokkal és basszussal. Sokszor azt csinálom, hogy addig hallgatom körbe-körbe, amíg el nem kezdek belehallani valamit, ami nincs is benne, és azt hozom létre szintikkel vagy hangmintákkal. Majd újra körbe körbe hallgatom ugyanezzel a módszerrel, kicsit olyan érzés ilyenkor mintha a zene írná meg önmagát, és én csak valósággá formálom az illuzórikus érzetet. Olyan ez, mint amikor belelát az ember egy összegyűrt szatyorba vagy egy paprika szeletbe egy arcot. Egy ideje leginkább az ambient zene hoz legjobban lázba, úgyhogy a dobok egyre többször kimaradnak a kalandból. Mostanában azon agyalok, hogy a következő lemezzel az ambient különböző válfajait fedezném fel, de ezt még nem döntöttem el teljesen. Egyébként tömve van a gépem félkész zenékkel, van olyan néha, hogy évekkel később fejezek be valamit. Bár szerintem ez kb. az összes hálószoba producernek a jellemzője.
Milyen visszajelzéseket kaptál a chillout evolúcióját bemutató mixtape-ekre, és ezek a feedbackek milyen irányba mozdították tovább a karrieredet?
Talán a legfontosabb eredménye az volt ezeknek a mixeknek, hogy felkerültem a térkép olyan pontjaira is, ahol eddig nem voltam jelen. Amikor az Apple Music elindította a platformon a DJ mixeket, akkor első hullám része volt az Evolution of Chill Vol 1 mix is. Ez végül a nemzetközi Apple Music főoldalán is kint volt, ami elég nagy dolog. Legalábbis nekem biztosan. Tavaly pedig a BBC Radio 1 is műsorra tűzte az első részt. Két hónap alatt 16-szor ment adásba, ráadásul ez akkor már a második dj mixem volt ami lement többször a BBC-n. Ezt egészen biztosan ennek a sorozatnak köszönhettem. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, és főleg az esett jól, hogy az embereknek lejött, hogy nem csak egymás után pakoltam a számokat, hanem alaposan egybegyúrtam őket. Összesen hét rész készült el pár év alatt, komoly mennyiségű munkaóra belement az egészbe. Nagyon sok verziót kukáztam, átvariáltam, nyilván nem egyszerű 30 év zenei termését pár órába belepasszírozni. Utólag meghallgatva szerintem az első rész lett a legjobb, ott nagyon összeállt minden. Elégedett vagyok a többivel is, de most már van pár dolog amit azokban másképp szerkesztettem volna.
Mit szeretnél még elérni ezek után?
Az biztos, hogy a nosztalgiázásból ennyi egyelőre elég volt. Tavaly elindítottam egy kortárs ambient, neo-classic és dob nélküli chill zenékre fókuszáló sorozatot Ambient Impressions néven az Apple Music-on, ebből eddig három rész jött ki. Ezt mindenképp szeretném folytatni idén, valamikor nyár végére tervezem kihozni a következő részt. Meg az elmúlt pár évben összegyűlt olyan nagy mennyiségű kedvenc zene downtempo és house vonalon, hogy ideje lenne ezekből is mixeket gyártani. Leginkább az a cél, hogy találjak időt erre, mert egy ennyire széteditált, mashupolt mixnél minimum két hétre van szükség, hogy befejezzem. Az biztos, hogy zenét már nem kell gyűjtenem, most már csak azt kell kitalálnom, hogy milyen koncepcióra fűzzem fel őket.
Korábban nyilatkoztad, hogy terápiás céllal csinálsz zenét: mit jelent ez pontosan, beszélnél kicsit magadról, a személyes dilemmáidról, és hogy mennyi látszódik a személyiségedből a zenékben?
Ez pusztán csak arról szól, hogy a folyamatos alkotás segít megtartani a lelki egyensúlyt. Mint mindenki más, én is érzékelem, hogy mennyire meg van bolondulva a világ. A zenélés viszont segít abban, hogy lekapcsoljam magam a rendszerről. Persze vannak ennek néha elég idegesítő mélypontjai, mert sokszor nem sikerül azt a minőséget megugrani amit szeretnék. Viszont ha elkapom a fonalat, akkor nagyon jól el tudok merülni egy-egy új számban. Fogalmam nincs, hogy mennyire látszódik a személyiségem a zenémben, erről inkább a körülöttem lévő embereket kellene megkérdezni. Nagyon szeretem a melankolikus zenéket, és többnyire azt is csinálok, de közben meg nem vagyok túlságosan merengős típus.
Bevallottad, hogy szeretsz zenei kincsekre találni a Spotify-on: milyen kincsekre találtál 2023-ban?
Három album toronymagasan vitte nálam a tavalyi évet. Fred Again és Brian Eno közös lemeze, a Secret Life szerintem az egyik legjobb ambient anyag ami valaha készült. Mellette pedig a The XX-ből ismert Romy első szólóalbuma a Mid Air és Hania Rani-tól a Ghosts talált meg a legjobban, szerintem ez a három volt a legfényesebb zenei pontja 2023-nak. Egyébként Hania Rani kapcsán azt még muszáj elmondanom, hogy nagyon örülök, hogy végre kezd természetes lenni, hogy a nők nem csak énekesi szerepkörben, hanem zenei producerként, alkotóként is jelen vannak a zeneiparban. Az a vicc, hogy nem vagyok öreg, és még így is fehér holló szintű ritkaságnak számított egy női producer vagy akár egy DJ amikor pályakezdő voltam. Nagyon jó, hogy ez megváltozott, elképesztően jó előadókkal lett gazdagabb a világ. Hania Rani mellett nagyon ajánlom Courtesy, Pretty Girl, Elkka, Kenya Grace, Lara Somogyi, Sophie Hutchings, Poppy Ackroyd, Deva, Jordan Whitlock, Mary Lattimore, Sensu, Natalie Holmes zenéjét, de még hosszasan lehetne sorolni a listát. Az biztos, hogy az ő számaikat rommá hallgattam az elmúlt években.
A felhasználók szempontjából a Spotify, az Apple Music és a többi stream óriás nagyon jó dolog mert szinte mindent meg lehet találni egy felületen. A zenészek részéről folyamatosan megy a jogos kritika, hogy röhejesen alacsony jogdíjat fizetnek ezek a cégek. Ráadásul állandóan hadakozni kell az algoritmussal, ami azért eléggé befolyásolni tudja, hogy egy-egy szám mennyi emberhez jut el és mennyire marad fókuszban a minőség. Pró és kontra érvek mindegyik korszak mellett vannak, de mivel a múltba úgysemnem tudunk visszautazni, egyetlen út van: adaptálódni kell az aktuális felálláshoz. Erről a témáról órákig tudnék beszélni, és mindig vannak újabb érdekes adalékok. Például ha jól tudom a Spotify már jelezte, hogy nem zárkózik el teljesen az AI generált zenék feltöltésétől. Simán lehet, hogy pár éven belül napi szinten több millió új zene fog felkerülni a különböző platformokra, és simán elképzelhető, hogy lesz egy olyan időszak amikor influencerek által generált AI dalok lesznek a online tér reflektorfényében, ezek amolyan nagyon gyors kifutású, egy-két óráig vagy napig érdekes tartalmak lehetnek majd. Viszont ez jobban fel is erősítheti egy idő után az igényt az élő zenére. Kíváncsi vagyok, hogy az AI milyen változásokat hoz.
Fotók: Hámori Zsófia
KAPCSOLÓDÓ
>> MENTETT KISKUTYA TÖRTÉNETE GELKA ÚJ VIDEÓJÁBAN
