Eke Angéla: „A hajózás pont úgy működik, mint a színház”

Az izgalom már a Balatonfüred táblánál homlokon csókolja az embert, az egymás mellett araszoló, majd parkolóhelyekre vadászó autósok arcáról ugyanis lerí, a 9:00 órási rajtot nagyon nem szeretnék lekésni. A móló bejáratánál egy egészen más dimenzióba léphet az idelátogató, ugyanis egy színes hangyabolyban találja magát, ahol egymást érik idősek és fiatalok, magyarok és külföldiek, ismertek és ismeretlenek. Ez egyáltalán nem véletlen, a Kékszalag sok évtizede Európa legnagyobb presztízsű, leghosszabb távú és a legtöbb indulót regisztráló versenye.

Fotó: Balatonica / Czvitkovits Judit

Akinek szerencséje van, felfér egy méretes hajóra, és egészen közelről nézheti végig, hogyan startol el a hat kilométer széles rajtvonalon közel ötszáz hajó, köztük megannyi high-tech fejlesztésű katamarán, klasszikus balatoni hajó és túravitorlás, hogy aztán két nap alatt megkerülje a tavat. A futamot közel harmincféle hajóosztályban hirdetik meg, a hajóknak egy bójákkal előre kitűzött távot kell megtenniük a lehető leggyorsabban adott szél és időjárási körülmények között. A vízi összecsapás hagyományos útvonala: Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred. A táv hossza 155 km, amit motorhasználat és kikötés nélkül, 48 óra alatt kell teljesíteni. 

Az első versenyt még 1934-ben írta ki a balatonfüredi Hungária Yacht Club, a Kék Szalag elnyeréséért pedig a kiírt távon, az óramutató járásának megfelelően kellett körbehajózni a tavat. Egészen 1942-ig a versenyt kétévente, minden páratlan évben szervezték meg, de a világháború közbeszólt, a hagyomány csak 1947-ben éledt újra, 2001 óta pedig minden évben eldördül a rajtpisztoly. A versenyre mindig azon a júliusi hétvégén kerül sor, amely legközelebb van a holdtöltéhez.  

Fortepan / Ember Károly dr. #40821

A Kékszalag története persze sokkal több és érdekesebb ennél, aki egy kicsit is beleássa magát a verseny történetébe, számtalan izgalmas részletre, többek között archív újságcikkre bukkan. 1934. július 27-én például mindössze 21 hajó rajtolt el Balatonfüred – Alsóörs – Keszthely – Balatonfüred távon, a díjakat pedig maga József Ferenc királyi herceg osztotta ki. 1935-ben a rajthoz álló hajók száma megduplázódott, és a táv is változott, a Füred – Alsóörs – Révfülöp – Keszthely – Révfülöp – Tihany szakaszt kellett teljesíteniük. A verseny védnökei József herceg, Auguszta hercegkisasszony és Gömbös Gyula miniszterelnök voltak. Az ötödik Kékszalag évében, 1942-ben bár már javában dúlt a háború, a Balatonnál nem állt meg az élet, a versenyt megszervezték, annak fővédnöke Horthy Miklós és István fia voltak. 

Az évek során természetesen a résztvevő versenyzők egyre jobb időket „futottak”: 1955-ben a Nemere II. nevű 75-ös cirkáló hozta, 10 óra 40 perc alatt kerülte meg a tavat. Rekordját csak 57 évvel később, 2012-ben sikerült megdöntenie egy high­tech anyagokból készült katamaránnak, a magyar fejlesztésű, kétárbocos Fifty-Fifty-nek, ami hat percet faragott le a réges-régi tókerülő rekordból.

Izgalmas részletekből az elkövetkező években sem volt hiány: a 27. Kékszalagon a Rabonbán nevű vitorlással Bujtor István színművész is rajthoz állt, a legénység tagja volt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke is. 1991-ben az eseménynek két győztese is lett, elsőként ugyanis Helmuth Birkmayer futott be, ám a díját majdnem visszavonták, a Tihanyi-szorosban ugyanis nem az előírt hajózási útvonalon vitorlázott. Később kiderült, a versenykiírás német nyelvű fordításában ez rosszul szerepelt, a német hajót nem zárták ki, viszont a 20 perccel utána befutó, Balogh György által kormányzott Nemere II.-t is első helyezettnek nyilvánították. A 41. Kékszalagon Magyar Vilma irányításával a Nemere II. cirkálóval egy női csapat is elindult, míg a 43. Kékszalagon Gordon Evelyn lett a világon az első női versenyző, aki tókerülő versenyen győzött. 

Wolf Kati (Fotó: Balatonica / Czvitkovits Judit)

Az 54. Kékszalag a hagyományokhoz hűen egy rajtpisztoly jelére startolt el Balatonfüreden, amit emberek százai néztek végig a partról, a kivetítőről vagy a tévéből; vagy, mint mi, egy hajóról. A Balaton sétahajó fedélzetén Kékszalag-rajongó hírességekkel izgultuk végig az indulást. „Most vagyok itt először, mindig csak a tévéből, illetve a hírekből szoktam látni a Kékszalagot. Ez az első alkalom, hogy élőben és a vízről, ilyen közelről nézhetem az indulást. Bár nagyon korán keltünk, hogy Budapestről ideérjünk, olyan izgalmas ez az egész, hogy nem is volt kérdés, hogy belefér-e” – meséli a Balaton hajó fedélzetén Wolf Kati, aki azt is elárulta, nagy vízen be lenne rezelve, de így, hogy látja a partot, nincs benne félelem. – Néhányszor voltam már vitorlázni, ilyenkor mindig ideálisan fújt a szél. Nagy szabadságérzést adott ez az élmény nekem” – mondja az énekesnő, és azt is elárulja, bár a vizet is nagyon szereti, alapvetően a hegyek vonzzák. – Ha el akarok vonulni, akkor vagy az otthon csendjét választom, vagy a hegyek felé veszem az irányt. Igazi hegyőrült vagyok. Imádom például a hideg hegyi tavakat, ahol turistákból is kevesebb van” – mondja az énekesnő, aki alapból sok időt tölt a Balatonon. – Északipart rajongó vagyok. Sokáig Balatonalmádihoz volt kötődésem, a szüleim Alsóörsön vannak, így mi a Balatonra nem is üdülni, de inkább már hazajárunk. Sokszor úgy szoktam megérkezni a lányaimmal, hogy mindketten hozhatják a legjobb barátnőjüket. Ilyenkor biztosan nem hagyjuk ki a Tihanyi piacot, de a Csopak közelében található kalandparkban is rendszeresen megfordulunk, ami már csak azért is jó hely, mert a kutyát is beengedik, aki pedig a világ legjobb halát akarja enni, meg se álljon az alsóörsi Fogas Bisztróig!” 

Eke Angéla (Fotó: Balatonica / Czvitkovits Judit)

A Kékszalag indulását Eke Angéla Junior Príma díjas színművész sem hagyta volna ki, számára is ez volt az első alkalom, hogy ilyen közelről nézhette végig a rajtot. „Bár a korábbi években Csopakról a barátommal a Kékszalag idején jó messzire be szoktunk evezni SUP-pal, ennyire közel még soha nem voltam a hajókhoz. Annyira lenyűgöző, vizuálisan is hatalmas élmény ez a fajta sokszínűség. Számomra a hajózás egy olyan csodálatos világ, pont úgy működik, akár a színház, ugyanazok a tradicionális elemek mozgatják. Egyszer nagyon jó lenne még közelebbről megnézni, hogy a verseny idején mi zajlik a fedélzeten, mit jelent ott a csapatmunka, hogyan irányít például a kapitány, akinek a munkáját úgy tudom elképzelni, mint a rendezőjét. Hiszem, a hajózásban a víz és a természet tisztelete, illetve az alázat a legfontosabb. Nagyszerű érzés lehet, ha valaki a természettel dolgozik, hol vele, hol ellene” – mondja a színésznő, és megosztja azt is, hogy váci születésű, ezért mindig dunai lánynak vallotta magát, ám párja révén egyre szorosabban kötődik a Balatonhoz. – Sok időt töltök Csopakon, Badacsonyban, a Szent György hegyen. A Szent György hegy hajnalig fesztivál például egy örök élmény marad számomra. Annyira letisztult, őszinte és emberi az egész. Fogsz egy üveg bort, leheveredsz a pokrócra egy kertben, szól a zene, kedves emberek vesznek körül, az egész leírhatatlanul családias. Pont ennyire szeretem a csopaki Csopajót is, ami nem más, mint egy picike bódé, a tulajdonos idős szülei dolgoznak benne, papa és mama. Fantasztikus a mama házi pogácsája, a csappantyú nevű ételt kihagyni pedig egyenesen vétek.” 

Idén a Fifty-Fifty legénysége tovább javította menetidejét, és sikerült megdöntenie 2014-es rekordját is: 7 óra 13 perc 21 másodperc alatt teljesítette a távot, ezzel Józsa Márton hajója megnyere az 54. Raiffeisen Kékszalag Nagydíjat.