Balatoni kompok története

Már a római korban is járt átkelőhajó a tó legkeskenyebb részén, a mai Tihany és Szántód között, az északi parton, a víz mentén haladó hadiút elérése céljából. Természetesen ez egy evezővel ellátott vitorlás volt csupán és jelentősége is kisebb volt, mivel kevés személyt szállíthatott csak, némi áruval együtt. A Tihanyi apátság felépülte után lett fontosabb a vízi út fejlesztése, hiszen az apátság birtokainak jó része a déli parton helyezkedett el. A 12. században már mindkét oldalon létesült egy-egy révfalu. A komp nagyobb lett, szekeret is elbírt, de folyamatos közlekedésről még ekkor sem beszélhettünk. Az ideje nagy részét a védett tihanyi öbölben töltő vitorlás átkelőhajó csak akkor indult útnak, ha utas érkezett. Ezt a déli partról füstjelekkel adták a tudtára. Külön tudták jelezni, ha gyalogos vagy fogat érkezett, de azt is, ha sietős az átkelés, ekkor a több pénz reményében gyorsan átkeltek a révészek Szántódra.

Ez a gyakorlat tulajdonképpen a 19. század végéig fennmaradt, ám a múlt század húszas éveire már kellőképpen megnövekedett a forgalom. 1927-ben, a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. budapesti telephelyén megtervezték és legyártották a KOMP I. nevű motoros hajót, amelyet darabokban szállítottak le a Balatonig. Balatonfüreden, a Balatoni Hajózási Rt. hajóépítő műhelyében szerelték össze. Ez az átkelőhajó mintegy 8 autót tudott szállítani. Érdekessége volt, hogy a motorja középen helyezkedett el, kihajtással a hajó mindkét végére. A hajó lapátja leszerelhető volt, így a kompnak nem kellett megfordulnia, a lapátot az átkelés után egyszerűen átvitték a másik oldalra. A KOMP I. karrierje akkor sem ért véget, amikor 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották és elsüllyesztették, mert 1946-ban sikerült kiemelni és helyreállítani. Sőt a növekvő utasforgalom miatt 1958-ban kiszélesítették, ekkor egy erősebb, 176 lóerős Ganz motort szereltek bele.

1960. június 5. Az I-es számú komp kiköt a szántódi révnél. MTI Fotó: Bojár Sándor

A tovább növekvő idegenforgalom miatt 1960-ban határoztak egy újabb átkelőhajó építéséről (egy év múlva átadták), aminek először a KOMP II. nevet adták, majd 1969-től Kisfaludy Sándorra keresztelték, ez már egy 35 méteres, nagy teherbírású hajó volt, alkalmas az Ikarusz autóbuszok szállítására is. A nyolcvanas években a hajótestbe további 5 métert toldottak a kapacitás növelésére.

1966. április 24. Utasokkal és járművekkel tele közlekedik Tihany és Szántód közötti a Balatonon a kompjárat, a tavaszi napsütéses vasárnapon. MTI Fotó: Fényes Tamás

A balatoni kompok története a Ritkán látható történelem blogon folytatódik. 

Borítókép: 1962. július 3. A balatoni kompra (KOMP II., később Kisfaludy Sándor) felhajtó Ikarus autóbuszt nézik az emberek a tihanyi kikötőben. MTI Fotó: Sziklai Dezső